|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 Gy.
Csillog a fenyőfa,
alatta ajándék,
együtt énekelnek,
ez az ünnep oly szép... |
|
 Gy.
És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet... |
|
 Gy.
Éber álmomban megtestesülsz,
Vágyhullámomon velem repülsz…
Ölelés tárgya vagy,
Hiányod, roppant nagy. |
|
 H
Fúj a szél, zörgeti az ágat,
fütyörész, dudorász szomorú nótákat.
leveletlen ágon búsuló madárkák,
aranyos, etető gazdájukat várják. |
|
 Gy.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, |
|
 Gy.
Nem marad formám, leszek alaktalan,
Mígnem összedrótozom új önmagam,
Kit minden csínnyel divatosnak varrok,
A pokol hátha majd nevemtől harsog |
|
 Gy.
Faggattam Kegyedet, egy folytán’,
Szívben melegség volt egy folytán’.
Mondtam én magamról,
Kegyed szólt magáról. |
|
 Gy.
Hullámzó érzemény között
Jövén az úrnak templomából:
Lelkemben még sok visszahangzik
A halott ígének szavából. |
|
 Gy.
Magas fenyő, szép sudár fa,
hova tartasz?az utcára.
Ott hirdetem az ünnepet,
kicsi Jézus megszületett. |
|
 Gy.
Mondja kérem, kedveském… Gréta,
Mikor lesz már tárgyalós napja!
Egymásról beszélnénk,
Másról is beszélnénk… |
|
 Gy.
Suttognék füledbe,
Fognálak kezembe.
Szemedben látnák… Hold szemibe. |
|
 Gy.
Legalább húsz fok hideg van,
Szelek és emberek énekelnek,
A lombok meghaltak, de született egy ember,
Meleg magvető hitünkről |
|
 H
Lassan távozik a szürke álomvilág.
Éjtündér menekül a fény hatalmátol,
Mégegyszer visszanéz,búcsút int,és
Lassan kioltja az ég csillagait.
|
|
 H
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
|
|
 H
Én szoktam alva emlékezni,
A mélységekbe belemenni…
Én szoktam alva emlékezni. |
|
 Gy.
Végre frígyet kötött velem
A barátság, megszánt az ég:
Nyájas ez, mint a szerelem,
Lángja kisebb, de mindig ég. |
|
 Gy.
Itt a tél vártunk,
csend csilingel.
Vágyat kelt bennem,
s lebilincsel. |
|
 Gy.
A fájdalom, mint a malom
az Idő rostáján
ledarál,
Tested korpa, |
|
 Gy.
Ha majd az élet lánctalpa csak úgy rám hengerül,
Kiszakad a tüdőmből, utolsó leheletül…
Mit tettem, mit tehettem… csak úgy számadás végül?
* |
|
 Gy.
Tűz most eleven a kandallóban,
körötte ragyog az est ékessége.
Csöndben, némán angyal szárnya lebben,
s csupa édes remény szent békessége. |
|
 Gy.
Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borusnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik |
|
 Gy.
Esküvő az élet szépsége,
Nem fittyet hányni lényegére…
Gyerekeket szültünk,
Kettévált életünk… |
|
 Gy.
Próbáltam én is rálelni az útra,
ahonnan jöttél, mely hozzád vezet,
de a fények fellegekbe bújtak,
kérdéseimre nem jött felelet... |
|
 H
Kedves Uram! Zavard el a csilingelőket,
Hozz egy kis áhitatot, szegény népünknek.
Ne engedd, hogy ez a gyönyörű ünnep,
Úgy nézzen ki, mintha árulnának Téged. |
|
 Gy.
Tartsd hát lejebb kérlek Anna
Hadd lássuk a kis öcsikét,
Jaj de kedves, de aranyos
És a szeme milyen sötét. |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
