|
Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Gy.
Piros kabátja,
Deres háta,
Hozza szeretetet,
Zsákba rejtegetett? |
|
Gy.
Azt álmodtam a múlt éjjel,
hogy mindent lágy hó borított.
Tetőt, fát, bokrot, a földet,
mély csend, s édes fény ámított. |
|
Gy.
Mázas álarc mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék… legyen! |
|
Gy.
Szobámban ülök. Könyv előttem. Apró
hangyák mászkálnak feketén a könyvben.
Jaj... nézd... lecsusznak a világos lapról!
s fejembe bizsegnek... hosszu sor... tömötten. |
|
Gy.
Puttonya tele van mindennel,
Édességgel, játékkal, könyvvel.
Van azért, ki nagy virgácsot kap,
Ki rossz volt, ezzel hátára kap.
|
|
Gy.
Csillagjósok teveháton jönnek,
keresik az újszülött királyt.
Heródes a papokért kiált:
tárják elé, mit is jövendöltek |
|
Gy.
Halj meg már bennem, te civódó magyar,
Békétlen Koppány, hunn ördögök fia:
Komédia minden, komédia,
Nézzek immár nagyobbakra is. |
|
H
Minden nap a várakozás
a szép, s csendes éjjeli nesz,
hol a fényes vágyakozás
mindenkit boldoggá tesz. |
|
H
Láttam… arcodon fényt, Mirella,
Akkor öleltünk utoljára…
Boldogan nevettél,
Vidáman öleltél. |
|
H
Rám borult a sötét éjjel,
emlékeim indultak útnak
amit soha nem felejtek el,
hófehér volt a karácsony,
|
|
Gy.
Oroszhont ész – nem fogja fel,
Megmérni rőffel sem lehetne:
Sajátos törvényt fogad el –
Csak hinni lehet, hinni benne. |
|
Gy.
Szelíd búzavirágokat
Ád a dadogó kisdednek:
Ártatlan liliomokat
A gyermeki kezek szednek. |
|
Gy.
Voltak szebb napjaink, nem máma.
Nem kaptam: búcsú pát!
Elhagytál, mint hazát.
Nem feledve vágylak, még máma. |
|
Gy.
A karácsony az egy különleges idő.
ez az ajándékoknak köszönhető.
De ami biztos, nincs semmi mi jobban magasztal
mint a karácsonyfa és egy terített karácsonyi asztal |
|
Gy.
Majd’ megőrülök vágyódásban.
Ha legalább itten
Kezem fogó lennél…
Lehet én vagyok rabságodban? |
|
H
Télapó, te fehérszakállas, szavasszánon utazó!
Télapó, Te gyermeki öröm könnyet kicsalogató… |
|
H
Tizennyolc fok van, és didergek,
köröttem takarók hevernek,
torkomat köhögés kaparja,
bevagyok hat plédbe csavarva. |
|
H
Végtelen távolság
A látóhatár peremén,
hol az ég a földdel összeér,
egyre távolodik tőled, |
|
Gy.
Miklós pap ma este tele zsebbel
nem pihenget otthon vánkoson:
végigoson álmos városon,
kis kunyhókba titkon be-beleskel. |
|
Gy.
Szép, szép, de kegyetlen a tél,
Halál jár a fagy képibe;
Szegény madár, mit szenvedtél,
Mig holtan estél le ide. |
|
H
Fenn a magas havasokban,fenyőfák
zöme az éjszakában,fénylenek a
csillagok áradatában. |
|
Gy.
A jeges, havas út ott ment el a hólepte szántás szélén.
Én meg az úton mentem, óvatosan, ahogy kell a szélén.
A hó rendesen le is volt fagyva, szinte jég borította,
Időm volt nekem, de nem volt hol megállni… jég borította! |
|
Gy.
Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom. |
|
Gy.
A tét nagy, ok
arra: ne adjam fel.
Sok gyönge már így nyert. |
|
H
Elindult egy róka kalandot keresni,
ment, mendegélt, ismerkedni.
meleg volt, megszomjazott,
egyszercsak egy kúthoz ért. |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap, Emma napja van. Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|