|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Alkonyi csendben nézem a tájat,
vénül az este, bágyad a nap,
fénye a tó vizén álmosan játszik,
képzeletemnek szárnyakat ad. |
|
 Gy.
Tömör felhőkből napokig áradó eső,
elemi csapás, termés temető.
Fásult emberek keserve,
szomorú szemek |
|
 Gy.
Te még várod jót?
Napocskát… felhő takar!
Ébredj már ember!
|
|
 Gy.
Vajon kimondanád-e, hogyha volna,
maradna bátor egy, ki zúgva zengne,
e szót a várfokát megostromolva
ma végre már kiejtené üvöltve, |
|
 Gy.
A kisfiunk még hét éves, nem érti,
hogy életünknek ők a bimbaja,
csak mi mosolygunk, mint tavaszi szélben
rügyét ringatja boldog rózsafa. |
|
 Gy.
Becsszó, hogy gond
Vagy, rossz vakond,
Büntetnem kell hibádat!
„Ó, bocs nekem, |
|
 Gy.
Tudom, hogy végül lassan széttiporva, megsemmisülten hullok porba,
Vaskezed által tudom, végül legyőzetve… küzdésben elvérezve…
|
|
 H
Felülkerült a büszkeség az észen,
vadul fröcsögve szórja szerteszét
a rút gorombaságait merészen,
feloldva benne gyáva jellemét. |
|
 Gy.
Mit akar ő, ha „túl van ötvenen”?
Sokat… Ha nem is könnyű beismerni,
Hogy nem végállomás „ötvennek” lenni,
De új, igazi rajt az életben! |
|
 Gy.
Fürgéskedik egy
Kósza villám, hevenyül…
Lecsap precizül! |
|
 H
Messze távol egy szigeten élt
egy naív lányka Cho cho san
volt a neve.Burjánzott a szíve,
lelke,vágyódott a szerelemre. |
|
 Gy.
Mert bizony, én sem vagyok tökéletes és lassacskán öregszem.
Igyekszem azonban mindezt biz' tudomásul venni folyamatosan
És
Arra a koncentrálni, hogy megfeleljek, mit diktál az énem. |
|
 Gy.
El-setétedvén a' minap Amor a' Halállal,
egy hajlék alá fekszenek kiki nyilaival,
le-rakják ives tegzjeket,
álomnak adják szemjeket,
|
|
 Gy.
Mit mondjak, jól vagyok,
csupán a zord napok
kikezdtek ostobán
a létezés falán. |
|
 H
Önámítón gyűlölködő, aki kapcsolatban azt hiszi, igaza van,
Ki hiszi, hogy csak neki van igaza, mert a másik egy rohadt…
Önámítón gyűlölködő is menekülne, de lekötözve van… |
|
 Gy.
Hiába, lám az évek egyre múlnak,
fogadkozom, de mégsem indulok,
a májuséji, fürtös orgonáknak
szerelmes illatárja visszafog. |
|
 Gy.
Az idő összeköt, az idő elválaszt.
Az idő senkiben sem áll meg, az idő mindenre hat.
Öleld át a pillanatot és élj mélyen,
Az idő egyesít, az idő különválaszt csúnyán, szépen .
|
|
 Gy.
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél. |
|
 Gy.
A csillag, álmod őriző,
Kihunyt e reggelen,
De szólt „Napot lenn jót neked,
Itt éjt fenn jót nekem!” |
|
 Gy.
A kéz kezet mos áldomásaik
a létedet csapolva megszületnek,
ha átadod, legott meg is veszik
a félelem gyötörte, gyáva lelked. |
|
 Gy.
Mily’ jó lenne, résnyi szemmel,
Jót nézelődni… élvezettel.
Az öreg vénember
Még tán' nem félember. |
|
 Gy.
Gyermekeknek mese való,
képzeletük a szárnyas ló,
repül velük a tengeren,
a kék égen, fellegeken. |
|
 Gy.
Gyerekek kérdezik, hogy
Mi a háború, hol van apu?
Háború vissza! |
|
 Gy.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, -
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen... |
|
 Gy.
S a reggelünk bohón elűzi majd
borús napunk megannyi balga nyűgét,
hitünk halott porában újra hajt,
velünk megújhodón a régi hűség. |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
