|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Oh be szép az élet
Újra ébredése!
Éj után a fényes
Hajnal érkezése! |
|
 H
Már arrafelé is őszül, ahol
a szabadság zászlai hullanak,
lobogó vér fut parázs avarra
s alatta rémülten fészkel a mag; |
|
 H
Már belevész ez a nyár az idők rohanó folyamába,
távoli fényei múlnak az ősz peremén a hevének,
szívem alig ver, a lelkem a szél darabokra cibálja,
és belehalkul e búba az ajkon az édeni ének. |
|
 H
Hah! Meglepett egy nagy-méla érzés,
Hogy nem is fájna többé a sértés,
A seb, amit a sorsom rajtam ejtett,
Boldog az, aki mindent elfelejtett... |
|
 H
Kristálytiszta volt az égbolt,
Hold fárdtan bandukolt.
Csillagok vetélkedtek egymással,
fények gyönyörű káprázatával.
|
|
 H
Hogy szerettük egymást – kétségtelen,
Hogy szeretjük egymást - ebben egy kicsit kételkedünk,
Mert talán az unalmas ostobaság
Megmérgezi lelkünk. |
|
 Gy.
Néztelek, cigiztél és oszlott a füst a naptól csillogó levegőn,
Nem mertem odamenni, megismerkedni, néztelek belül szenvedőn…
Nem vágytam másra, csak fúd rám a füstöt, ami felfelé emelkedőn… |
|
 Gy.
Vajon mi tartja szárnyadat
emelve fellegekbe,
a csőrödön nehéz lakat
miért lifeg keresztbe, |
|
 Gy.
Majd élünk jó soká, gondoltuk,
De balgán kezdtünk, köztudott!
A napjainkat tűnni hagytuk,
A Vég – eszünkbe sem jutott! |
|
 Gy.
Mint a szerelmes boldog álminál
Tündér-alakká lesz bálványa képe:
Úgy lebben olykor a müvész elébe
Teljes tökélyben a szűz ideál. |
|
 H
Emberek! Mi aztán biztos, hogy nem egy húron pendülünk… sajnos, világ nem jóságos!
Van, aki háborúba indult, támadott, a másik meg nem mutat semmi jóságot!
A támadó jelzi, igazáért harcol, másik, igaz tudatában otthon kufircol…
Még kis-annyit sem akarnak, ülve beszéljük meg, mert mindkettőnek az igaza van meg… |
|
 H
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem. |
|
 H
Egy svájci, hogyha megszólal a kürt,
Fülel, felugrik, s arca már derült,
Mert szülőföldjét láttatja az újra:
Zöld legelőket, örökös havat |
|
 H
Féktelen évek a múltba konyultak,
lázuk elégve lecsöndesedett,
dolgaim ágai nem bonyolultak,
lám, a napok sora egyfele megy. |
|
 Gy.
Az éhezés rettenetes. befolyásolja az ember lelkiállapotát,
Közben az éhezés véglegesen belefurakszik ember agyába.
Belülről le rögzíti az embert, teljességgel kiterjeszti a hatalmát, |
|
 Gy.
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!..." |
|
 Gy.
Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én. |
|
 Gy.
Sem friss virradatnak, sem az alkonynak
Nem kell örülni, búsulni, mert múlnak!
Bölcsönél igen de, koporsónál nem borulunk le,
Közben tudjuk, minden gyors-futó álom… élet éle! |
|
 Gy.
Nekem nincs gyufám, se kalapácsom,
semmi vagyok csak ökölbe szorulva,
szívem pumpálta vélt igazságom
csordul, s itt halok bele a lapokba.
|
|
 Gy.
Ki tanyája ez a nyárfás,
nem hallatszik a kurjantás,
vagy alusznak, vagy nem
hallják, vagy talán nem is |
|
 Gy.
Költő vagyok és senkinek se kellek,
akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:
È - È - È - sebaj, hisz énekelnek
helyettem kandi ördögök. |
|
 H
Hatalmas fal vette körűl a vár épületet,
Hol szerelmes szive sokat szenvedett
Szivét adta könnyelműen Hamletnek ki
Nem adott neki mást csak üres igéretet |
|
 H
Amikor látni akarsz keresztül az időn, ami elválaszt
És képtelen vagy áthaladni sűrűjén,
Csukd be szemeidet és akkor messze fogsz látni,
Azt is, amit nyitott szemmel nem láttál az elején. |
|
 Gy.
A kínhoz kötnek kemény kötelek,
be vagyok fonva minden oldalon
és nem lelem a csomót, amelyet
egy rántással meg kéne oldanom. |
|
 H
Többféle állat visel szarvakat,
vadon élők és háziasítottak.
igénytelenek, hasznosak.
Szarvuk védekező fegyver |
|
|
|
Ma 2025. április 21. hétfő,
Konrád napja van.
Holnap Csilla, Noémi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
