|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
 Gy.
Szívednek békét,
égboltnak fényét,
lelkednek nyugvást,
szavaidnak tudást. |
|
.JPG) Gy.
Hűs lugasban, vén, nyári napon,
Aludj, mikor az apád altat,
Kicsi fiam:
Felleg-bölcsőd sírva ringatom. |
|
 Gy.
A világ tapasztalata:
a cárságok megdőlnek,
nem attól, hogy a lét maga
nehéz vagy kínok jönnek. |
|
 Gy.
Végtelen hómező hímjén állok,
Látom, nem létező padkán várok,
Itt várni valamire... az átok. |
|
 Gy.
Hull a hó a hamvas, szürke égből,
csipkefüggöny földünk ablakán.
Fehér paplan alatt
gyökerek, magok alszanak. |
|
 Gy.
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog, |
|
 Gy.
Hajnal van, hideg, már lecsendesedett a szél,
Így már réginek, messzinek tűnik az éjfél,
Egyedül őrködök, a szívem, igen nagyokat dobban,
A néha felhangzó ágyú, akna dialógusokban. |
|
 Gy.
Nap már elérte a láthatárt,mikor
Déltenger irányából érezni lehet a
Trade-Wind csodálatos sugallatát.
Tenger vize is lecsillapodott lámpák |
|
 Gy.
Beszéltem egy lepkével, aki számomra ismeretlen volt.
-Te, ha a lángot megszeretted az nem jó, mert az halált hoz!
Még az út, milyen reménységet rejthet?
Ami a tüzet illeti...ó, azt el kell hamar feledned! |
|
 Gy.
Feledni és feledve lenni vágyom!
Hogy ne maradna hír, csalóka lábnyom,
Üres, hamis zaj, mi kétségbe ejt.
Elmúlni vágyom mindenestül, |
|
 Gy.
Aki ideérkezik, hamar megtudja, a tél nem hidegtelen,
A mínusz negyvenkettő fok elképesztően lélek-könyörtelen…
Vannak, kinek ezt végleg túlélni, nem-egyszerűen lehetetlen. |
|
 Gy.
Virágoskert a költő szíve,
De másnak termi a virágokat;
Míg ezeket szétosztogatja,
Önnön magának csak tövis marad.
|
|
 Gy.
Leült egy padra, mintha várna,
kis kokott ott termett hamarjába.
-Mi járatban kedves,fiatal uram,
szándéka gondolatomba van - |
|
 Gy.
Mindenki álarcban van és van köztük több merész,
Többen is tömik magukba fánkot, ők mind nyerész.
Vannak bizony szép jelmezek is, sőt van mi merész,
Ki a sorsoláson indulna, ha van oka, ő lesz a nyerész… |
|
 Gy.
A Hortobágy beüzent Debrecenbe:
»Civis-urak, már holnap délelőtt
Nagy baj lészen.« És ijedt táncot roptak
Debrecenben a tatár agyvelők. |
|
 Gy.
Enyém lehetne, minden, ami szép kerek e világon,
Papírra írva, hosszan sütkérezik a boldogságom.
Lelkemből már kiszakad az oly' szépen összecsengő rím,
Lúdtollam csak írja-írja, de van mikor neki is kín. |
|
 Gy.
Klassz-tetsző e farsangi zene, szinte búbánat bomlasztó!
A sok-sok szép maskara, biz' van, hogy nevetésre fakasztó.
Részvevők szép kivitelű ruhákban és vannak tetszetős álarcok,
Zabizásra csábítanak az asztalra kitett fánk-variációk! |
|
 Gy.
Jelek szerepe figyelemkeltés,
értelmük van, fontos, hogy értsd.
Tiltanak vagy segítenek,
embereket, környezetet jellemeznek. |
|
 Gy.
Még félig van a csészében,
Azt előbb megeszszük szépen;
Akkor aztán játszunk, hajra!
Kiszaladunk az udvarra. |
|
 H
Idős vagyok,emelt fővel megyek,
tudom ez az út utolsó végzet.
Az itélet kapuja nem messze,
talán még ötven mérföldre,nagy |
|
 V
Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szivedből szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad. |
|
 V
Élet, maga álom,
Embert sorsa vezérli.
Idő már fogyóban! |
|
 H
Emlékeimben,mint barátom élsz
emiatt nincs bennem soha félsz
azt hittem,úgy éreztem jó velem
néha eggyé vált életem a Tiéddel |
|
 Gy.
Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott. |
|
Gy.
Régbe vész'... sok ifjú év!
Öregen nem félek időtől…
Kegyelem sincsen… |
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
