|
 Vendég: 58
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Tavasszal néha, mintha újra ifjú volnál,
hirtelen haraggal felhorkansz, megvadulsz,
felkelsz betegágyadból s pezsgő
kedvedet holt tájainkra öntöd. |
|
 Gy.
Nézd, mily festői a naplemente,
úgy elkápráztatott, ahogy ment le!
Fájó lelkem, hogy szomjazott érte,
mondd, te éltél már át ilyen szépet? |
|
 Gy.
A házak éji félhomályban,
Csupán fenyőfák meredeznek,
Az égen fényes csillagképek,
S a hold banánra emlékeztet. |
|
 Gy.
Ücsörgők az asztalomnál és írogatom sorban a műveket,
Köröttem tömeg nem hempereg, emberek a fityfenében vagytok?
Itt csak oly vagyok, mint utas, ki lekéste a MÁV-vonat műveket…
Egyedül a peronon, de azért fecnire kicsi művet írok. |
|
 H
Mesterséges intelligencia,
okos gépek,
emberrobotok,
modern korunk alkotásai. |
|
 Gy.
Hirdette, hogy a szőke víznek árja,
Mint a halálnak angyala robog
És a viharzó tavasz-éjszakában
Most dőlnek össze békés otthonok. |
|
 Gy.
A csúnya vihar elmúlik, te meg leszel a győztes,
Átívelsz az ég alatt, mint egy igazán győztes…
A csúnya vihar elmúlik, te meg leszel a győztes. |
|
 Gy.
Mi lesz, ha majd az angyalok lejönnek,
vajon segítenek nekünk a könnyek? |
|
 Gy.
Nem társam a szerencse,
szeret elkerülni.
Míg másoknak hízeleg
(velük tündi-bündi...) |
|
 Gy.
A messzeségre béna bánat ül,
de néha-néha feldobog belül
a régi csókok édes íze,
midőn kitárt karomba fontalak, |
|
 Gy.
Itt él bent a szívemben, lelkemben,
és velem van jártomban-keltemben.
Nem áhítok menni a túlpartra,
nem félek, s nem sóvárgok kalandra. |
|
 Gy.
A tele hold, az ősi tele hold
Áll fönn az égen, mint nyájas herold,
Áll mosolyogva vén Tiszánk felett,
Mint visszatérő tavasz-izenet. |
|
 Gy.
Égi háború
Csattogással közeleg.
Sokágú villám. |
|
 Gy.
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába van lelkedben bánat.
Hiába van sok fájdalmad,
nem kapsz senkitől szánalmat. |
|
 Gy.
Ereimben érzem gyökereim,
ragaszkodom hozzá, nem eresztem.
Hol tudom, gyógyítgatom sebeit,
ha nem lelem, nyomába eredek. |
|
 Gy.
Míg az este lassan szövi
vérveres hálóját,
Éj sötétje lopakodik
lombok sűrűjén át. |
|
 Gy-
Megannyi kétes éj között
az édes egy tovább szökött,
nem adja vissza senki már,
gorombamód kemény, sivár |
|
 Gy.
Vihar szeme tűz!
Villám képében éget.
Vastag felhőzet.
Tóban hullámok |
|
 Gy.
Magamnak ura és szolgája vagyok
parancsokat adok,
akaratom végrehajtom.
uralkodom, |
|
 Gy.
Nincs már tanya régen...
sem gyümölcsfák, sem orgonabokrok -
a sarki iskolát földbe-szántották,
talán csak a halom, |
|
 Gy.
Vágyaik szárnya gyenge már,
fáradt az éltes gerlepár,
nem tombol bennük vad vihar,
beérik most már annyival, |
|
 Gy.
Mondd meg, meddig tart -e sötét álom?
Megsúgod a titkod? Hm. Nagyon fázom!
Metsző szeled dúdol deres ágon,
ajkamra fagy jeges csókod, látod? |
|
 Gy.
Jön a tavasz már. A magyar tavasz.
A hallgató hó olvadásba fog.
A vén magyar nap áldott hőt nyilaz.
A Tisza indul, most vigyázzatok! |
|
 Gy.
A szív, ha visszahúz, erős ok az
feledni mind a messzeséget,
kibuggyanón a könnyed is fakad,
ha hív szülőfaludba téged. |
|
 Gy.
Nők legjobbika, Te vagy Aliz!
Te szolgáltatnád, ami: nő-íz!
Foghatnánk kezünket,
Mutatnánk lelkünket. |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
