|
 Vendég: 57
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 Gy.
Mögötte jött az áradás, dübörgve
ragadta mélybe falvaink, nyomát
csupán a fagy csikarta tél kereste,
hogy újra dermeteg karolja át. |
|
 Gy.
Lenni, enni, inni, menni,
tenni, venni,
az élet csak ennyi.
Hol, mikor, mit, miért, hova |
|
 Gy.
Nézd, mily mesés a napkelte,
ma narancs- vörösben ébredt!
Égboltot vígan sminkelte,
hozzá nagyon is jól értett! |
|
 Gy.
Ahányadszor a nap felkel,
Megújul a reményem
És marad míg újra lemegy,
Mint egy virág a fényben; |
|
 Gy.
Aztán jövünk a mezőkön által
A kereszthez, imára újra mi…
Öreg, kék bibliánk igazával,
Lelkünk-ajkunk szomját eloltani. |
|
 Gy.
Vakító fénysugár
ont gyilkos kanalat,
felfalja az árnyakat.
Vizek párolognak,
|
|
 Gy.
Mert hiszem azt, hogy ez éjszaka, bárha csupán a miénk volt,
nem szalad el balogul, szaporán keveredve a múltba,
nem marad elfeledett, kifakult, becsapós szerelemfolt,
mintha csupáncsak a vágy lebegő, fura szelleme volna. |
|
 Gy.
Nyit-e virág még a réten?
Zeng-e nóta a környéken?
Hûvös erdõ ad-e árnyat
Turbékoló galambpárnak? |
|
 Gy.
A tó fölött a nyári fellegekre
a fények árja von fehér ruhát,
a lenge szél szelíden átölelve
a fodrait sodorja mind tovább. |
|
 Gy.
Zord télen, majd ha éhség kergeti,
Jut kenyeremből morzsa is neki,
Szelíden hívom: jöszte közelébb
Osztályos társam, szürke kis veréb! |
|
 Gy.
Volt valaha egy kutyusom, szerettem is őt,
Néha felfalta vacsorám – de szerettem őt;
Odapisilt szőnyegemre – de szerettem őt;
Papucsomat széjjelszedte – de szerettem őt… |
|
 Gy.
Volt kezek egybesimulása.
Kezek ölelkeztek,
Összefeledkeztek…
Lett így vágyak irányítása… |
|
 H
gondolatfám
korhadt-kérges ágbogán
antiktollas
bűnbóbitás |
|
 H
Mit ér a kar, ha földre hull
a gőg előtt hunyászkodón,
ha térdepelve félsz alul,
mikor reád dörögve szól? |
|
 H
Ijessz meg engem, Istenem,
szükségem van a haragodra.
Bukj föl az árból hirtelen,
ne rántson el a semmi sodra. |
|
 H
A csend velem estélkedik, itt van a szobámban,
Fogjuk egymás kezét, csendesen itt a szobámban…
A csend velem estélkedik, itt van a szobámban. |
|
 H
Hol volt, hol nem volt
sok kis bolt.
Falainál sok-sok polc.
A polcokon áruhalmaz, |
|
 Gy.
Tenger az éj most
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak. |
|
 Gy.
Füstszag, nagyon terjengett
A mező, a rozs égett…
Sok katona… mivé lett? |
|
 Gy.
A tájra csendes óra ül,
a Nap lebukva elmerül,
hegyek ködébe fúl a fény,
s amint a bágyadó remény |
|
 H
Szomorúság van az arcodon
te nem látod,
Csak érzed,hogy valami nagyon nyom.
A lelked mélyén érzed azt, |
|
 Gy-
Botját rántja a pecás,
Horgán kukac lóg, mi más?
De a horgon hal sehol…
Tóban maradt valahol! |
|
 Gy.
A fekete lepellel gyorsan jön az est,
Lassan bandukolva jön, nem hiába rest.
És fekete, sötét lesz a tiszta víz,
A háta hajót vagy gőzcsónakot nem visz. |
|
 Gy.
De délutánra elborong a tájék,
vihar közelg az ég alól hamar,
a délelőtti tünde-szép ajándék
megittasodva vad vihart kavar. |
|
 Gy.
A szomszédban háború árnyéka, égboltot felhő nélkül is kiszorítja!
Igy a nagy ’vezetők’ nem látnak jól, kintről nézik milyen disznó-trágyás ezen akol…
Ágyúdörgés nem hallik Atlanti óceánig… itt így folytatják sokak haláláig...
A háború kimenetele lóg, mint Démoszthenész kardja, honfi ezt nem akarja... |
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
