|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Ha én vagyok a Föld igaz ura,
jobban kell ügyelnem szolgáimra.
Egyre szemtelenebb lett az ember,
rombolja, amit én teremtettem. |
|
 H
Emlékszel még régre, Mirtillkém?
Velünk történt, amúgy nem hinném
A fűben feküdtünk,
Erdőben pihentünk.
|
|
 M
Mosolyát lesi még annyi szerelmes,
Keblére simul még fű, fa, virág;
Holnap talán már senkije sem lesz,
Ma még övé az egész világ. |
|
 M
mégis tudom mi volt
szűz hó a dombokon
a világ a fekete lyuk
csak szentség a ritka fény |
|
 M
Aludj s ne félj!
Kinyitja bársonyos kelyhét az éj,
S mint tarka pillék a szines álmak
A földre szállnak. |
|
 M
Még csak hideg az
Élet! Szerelem meleg.
Egyveleg: csókod. |
|
 M
Felhőtlen nap ragyogott felettük,
csacsogó patakok
öntözték területüket,
itatták gyökereiket. |
|
 M
Igéző vagy színes éden,
tátott szájjal nézlek téged.
Ciripel a tücsökzene,
téged látva boldog lettem. |
|
 M
Közeleg a tél és annak az estéjén csak fázok, Johanna,
Kezeddel fölkapcsolhatnád vágyam, estére, kettőnknek mára.
Fázok, gondolatok,
Gondolatok… lakók. |
|
 M
Ketrecében is szabad az ember,
tilalom , vágyak, parancsok
rácsa – akár a tenger. |
|
 M
És jő az éj, a kígyó, lopakodva,
Szíved körül ismét csak fojtogat,
A véred issza, nem csillapszik szomja,
Nap-nap növelve így fájdalmadat. |
|
 M
Melegszívű árnyas lombok,
megszűnt minden bajom- gondom.
Szívem hangja messze hallik,
komor felhő eliramlik. |
|
 M
Hegyek között, fenyves tövében
Rejtőzik csöndesen, szerényen
Kis házunk lombtakart fala, —
Fölötte ott suhog a béke |
|
 H
Te bűnös asszony, mit kivánsz még?
Tied volt hamvas ifjúságom,
Tied volt első szívverésem,
Tied volt rózsás gyermekálmom! |
|
 H
Uram, a vaknak adj szemet,
a púpost nyújtsd ki egyenesre.
Adj nekem isten-szerepet,
kicsit, de mégse szánj keresztre. |
|
 H
Valamikor nem gondoltunk arra,
Életünk változni fog rosszabbra,
Új korszakot élünk amit nem kértünk,
Halál orgiája jár körülöttünk!! |
|
 M
Felforott a tenger,
tüzek terjedtek szerte ,
menekült, pusztult sok ember. |
|
 M
Magánletünk a szerelem,
akár viszonozzák, akár nem.
Csalódással, bánattal
csak magunknak tartozunk. |
|
 M
A pletyka vonalán kerítőket kerüld, ha jót akarsz,
Mert a pletyka maga a mocskolódás. Nem szükségeled…
A pletykázók nem tisztelnek, Te azért tekintélyt akarsz? |
|
 M
Láttál-e tündöklő, fényes -csigaházat ?
Kebelén a gyöngyház büszke pánczélt alkot,
De füledhez tartva, valami mély bánat
Lassú, de örökös, halk zenéjét hallod. |
|
 H
Tudom, anélkül, hogy érteném, a szentháromságra
És Évára életemet helyezem
Úgy, ahogyan hiszem teljes mélységével,
Azt a szívet, amelyet már nem látok: |
|
 H
Öregen, már nincs nekünk madárdalos hajnalfény,
De az öregséget megélni, terhelőn kemény…
Öregen, már nincs nekünk madárdalos hajnalfény. |
|
 M
Tagadjuk vagy hisszük,
mindegy nekünk,
Hit, remény, Szeretet
légy velünk! |
|
 M
sokat sejtető, reményt keltő
napot, holdat elrejtő
horizonton settenkedő. |
|
 M
Megint kén' találkozási pont,
Mindketten ott lennénk, nekem pont…
Nem zavargatnálak,
Némán imádnálak. |
|
|
|
Ma 2025. május 05. hétfő,
Györgyi napja van.
Holnap Ivett, Frida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
