|
 Vendég: 64
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 H
Elköszönt a zord hideg, már vége van a télnek:
jövőre majd visszavárlak, addig szállj a széllel!
Elbúcsúzott szótlanul, nem mondta, hogy: ég áldjon!-
emlékemben őrzöm őt, s majd ismét visszavárom. |
|
 M
A tűzfolyót lobogó lángok szítják
És szertartást nem olvasnak,
Hogy lecsendesítsék az üstnek zubogó tartalmát
Addig, még ki nem fizetik a meggörbültségnek kétszeresen az árát. |
|
 M
Éj van. Csönd mindenütt.
Patak épphogy csacsog.
A hold fénye ezüst,
Mindent körülragyog. |
|
 M
Dermed a völgy sárba, fagyba,
megvan minden álma halva.
Mozdulatlan és sután
állnak szerte barna szálfák, |
|
 M
Macskáknak fogadó,
itt a vacsora nagyon jó!
egér-pároló,
nyelvet nyalogató, |
|
 H
Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!... |
|
 H
Kis cselédányba szerettem,
talán csak bájai tetszettek nekem.
Nem tudtam betelni testével,
csókoltam nagy éhséggel. |
|
 H
Létem során állandóan, élet-pofonilag súlyos veszélyeztetettségben éltem,
Kaptam is bőven és rendben, le nem késett, pedig Isten látja lelkem… ezektől féltem…
Létem során állandóan, élet-pofonilag súlyos veszélyeztetettségben éltem. |
|
 H
Kandikáló hóvirágnak rigó füttyög szépet,
Jön a tavasz hamarosan, s vége lesz a télnek.
Harmat könnyét Nap szárítja, felkelti a magvat,
előbúvó sok virágtól lesz a pázsit tarka. |
|
 H
Ahogy öregszem,
futnak az évek,
szeretteim búcsú nélkül elutaznak,
vissza se néznek. |
|
 M
Oh! ha földeríthetné újra,
Ha szivem még remélni tudna,
A rég álmodott boldogság is,
Visszatérne szivembe újra. |
|
 M
A játszótér melletti árnyas padon,
Elvájkálgatok volton, a múltunkon.
Közben meg csak Tégedet várlak, mert Te vagy a jövőm,
Hiányzol, itt lehetnél már… mikor jössz, érdeklődőm? |
|
 M
Fiatalok voltunk és bohók,
az élettől tanultuk a sok tudnivalót.
Vidám boldogság volt az életünk |
|
 M
Fekete köpenyben
Száz varju a havon,
Készül a nagy fényes
Varju-lakodalom. |
|
 H
Mintha életem kínokra lenne ítélve;
Bú, baj együtt az utamnak keresztbe tett;
Mintha örömtől megválnom örökre kéne,
Keblem bánattól, sebektől gyötörtetett. |
|
 H
Megsirattál!
Ezért bosszút állok rajtad.
Beleraklak a lábasba
Többé ki nem mászol ki onnan.
|
|
 M
Fölécsapok. Töröm a szárnyát.
Hess, hess. Óh, vidám hajnalok
Madara, mit akarsz te tőlem?
Meghalok, meghalok. |
|
 M
Utamat mindig is száraz, meg ázott göröngyök tarkították,
Így aztán még a nagy szerencsém, hogy cérnámat nem szakították…
Utamat mindig is száraz, meg ázott göröngyök tarkították, |
|
 M
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán. |
|
 M
Gondoltam, majd uralom a pillanatot, de Te átugrottad,
Én meg megfordulva nem láttalak, de Te voltál az új múltad.
Mi meg, hoppon maradtunk, hiába is jöttél rohanvást,
Így bánatunkban kirúgtuk a nyilvántartó kamarást. |
|
 M
St.Patrick's országa ez, ahol
hit és szabadság vágya egyre megy
Észak Írország hazámmal rokon,
régi váraik regélnek a múltakon,
|
|
 M
És íme, bár e költeményem
Óvatlan lelkesül, lehet,
De ég az alkonypír tűzében,
Magamról emlékezve meg... |
|
 M
A világ oly szép és csodás
Az ember lelke, a boldogságra vágy.
Mi magunk is széppé tudjuk tenni
Csak a jót és a szépet kell keresni. |
|
 H
Az úszásnál, a lajhár és
a harcsa, nem ért be a
célba. Mivel a négyszáz
vegyesen elég hevesen |
|
 M
És hull a hó, kerengve csillan,
A leple szűzies fehér;
Felhők közén a nap pislákol,
Míg hó színén a dér szikrát szór. |
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
