|
Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sz
Ha emlékeim köddé válnak,
én semmit sem teszek;
s ha hozna a köd emlék-árnyat,
mégis emlékezek!
|
|
Sz
Egy muzsikus nékem hosszan magyarázta,
A divatból mára kiment a gitár,
Áram működtette orgona kiváltja,
Zongora és fűrész ettől muzsikál…
|
|
Sz
El kéne már dobni régi rozsdás énem,
Csak úgy, mintha az nem is kellene nékem…
De hogyan, amikor itt van bennem, érzem?
|
|
Sz
Az Író, már rég nem olvas,
Arra nincs ideje,
Saját munkája lefogja,
A maga remeke.
|
|
Sz
Szarvasmarha a tehén,
neki is van szarva,
de e fejdísz csak a bikán
ékeskedik, sajna'.
|
|
Sz
Fent magasodott a türkizkék tenger partján
büszkén, délcegen a világítótorony.
Körötte szinte vibrált a fény, táncolt a Nap
olyan megkapó volt, azt hittem álmodom!
|
|
H
Elfogták a forradalmárt,
tömlőcbe vetették,kedvese
ment könyörgött az
életéért. |
|
H
Egyszer, nagyon, nagyon régen,
nem volt még saját lakásom.
Ott, ahol én akkor éltem,
nem volt rokonom, barátom, |
|
Sz
Adjon Isten,amit
eddig is adott
Hogy kapjak elég
levegőt, napot
|
|
Sz
Az éjszaka alkot minket,
a jelen szikrája képtelen,
hogy bevilágítsa a mélységet,
az örök félhomályt, a szürkületet.
|
|
Sz
Béke van, és nyugalom, és senki se bánt.
idilli hangulat, szeretet járt át!
Itt vagyok, jól vagyok, minden meghitt, csendes,
döbbenetes létben, Uram, csak te vezess!
|
|
Sz
Hull
a hó a
fázó tájra,
|
|
Sz
Hiányoznak a régi suttogások,
hogy rajtunk kívül, ne hallja senki más.
a lopott csókok, a szerelmi vallomások,
amiket úgy, nem mondott senki más.
|
|
V
Jóhiszemű bízik másban,
Reménykedik viszonzásban,
Megteremtődik egyezség,
Egy javára, semmi kétség! |
|
Sz
A lelkembe hatolt a váratlan, könnyfakasztó rémület!
Itten már senki nem szereti a jó megöregedettet?
Miért nem kóstolgathatom... cukormentes süteményüket?
|
|
Sz
Olyat éreztem, mint ’kinek
agya ketté reped;
varrnám a két részt, nem és nem,
|
|
H
Gőzhajók nem kötnek ki, jégben,
Üvegben mintha áll a dokk.
Az időjárás nincs kedvében,
Egész földünkre ráfagyott… |
|
H
Kopog az eső az ablakon,
Tombolva mutatja alakom,
Kétkedve nézek a zárt ajtó felé,
A repedés a falon egy történetet mesél. |
|
H
Galandféreg elindult kalandra,
úttalan utakon araszolva
elérkezett egy nagy sivatagba. |
|
H
Őrzöm emlékedet
Szívemben szívedet
Csókod csodás ízét
Drága tested melegét
|
|
Gy.
Kék égre szegezve szemem
Elveszett lelkem keresem...
E kék messzeséget nézem,
Rettegve kérdezem énem. |
|
Gy.
Ez az éj nekem türelmi torna.
Éjjel – több téma tollra való.
Telefont ragadok sokadszorra,
Nulla-hét… tárcsa pördül… „Halló? |
|
Gy.
Várakozás, álmok, halvány hajnali nap,
ragyogott az égen, citromsárga harmat.
Vakított a fényed, Isten tündöklése,
mennyei virágok, szép nagy örömére. |
|
Gy.
Köd, szürkésfehér
És szitál a tar kertekre.
Dér fehérsége. |
|
Gy.
egy nő támolygott be szülés
gyötrelmével szemén.
„Én magzatom – tört fel szava,- |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 17. vasárnap, Jácint napja van. Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|