|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Eléneklem neked
legszebb dalomat,
ha meghallgatod
szivedet kitárod. |
|
 M
Dalolni, bőgni képtelen
Keserves perceim akadnak, |
|
 H
Kívánom, hogy dögölj meg,
ha nem teszed, megöllek.
Gyilkosok kegyetlensége,
áldozatok vére - bére.. |
|
 H
...amikor kitárul a sötétség
a sóhaj végigkúszik a folyosón, tele vágyakkal
és minden függőleges mélábússág fásultan, fényesen és kitartóan remegett
a bőséges harmat fölött, beburkolva az elfojtott hangok csendjével, |
|
 M
Tapsifüles elő jő, nyújtózik,
száját tátja e varázslatos világra.
Rét ízes virágoktól lesz tarka,
szelíd szellő adja a világ tudtára. |
|
 M
Üdvözöllek, te csodálatos illat,
ki e gyengéd serlegekben ringatózol,
hajó, hol a lélek még álmodozhat
és gyönyörködve, messzi partokra úszol. |
|
 M
Életünk csonka, sebhelyes,
kínzó a fantomfájdalom,
szétszabdalt térkép lett a hon,
meggyötört fáradt nemzet ez. |
|
 M
Rossz hírű hangok, enyésszetek már,
Könnyekben mindkét szemem.
Keserves sorsomnak megnyugvás, csend jár,
Bút hoztok, hangok, nekem! |
|
 H
Gyermekoromban
bottal szerelmes levelet írtunk
a vizes homokba.
szeretlek - ennyi az üzenet |
|
 M
Lassan
éled a természet, kiröpülnek
a méhek. Így teljes a zsibongás
a kikelet, a tavaszi zsongás... |
|
 M
Uram a mennyekben! Térdelünk előtted –
ne vedd el, kérlek, a hitünket, erőnket,
add, hogy a reményünk életre sarkaljon,
s bennünk az akarat acélos maradjon. |
|
 M
Előfordult, hogy reggeltől
Danásztam késő estig,
De most a búbánat megöl,
Folyvást szívemre fekszik. |
|
 M
Megöl a lélek ha nem marad velem,
Az ürességben a csend a fegyverem,
Szívdobogásom egy monoton szólam,
Pengeti lépteim katonás sorban, |
|
 M
Áldja meg, áldja meg hajad minden szálát,
Mást szerető szived minden dobbanását;
Tegyen oly boldoggá
A milyen én voltam, — egy-egy pillanatban, |
|
 H
Légy lágy ágy,
forró vágy,
Fejem kebledre hajtanám,
Karod szorosan öleljen át. |
|
 H
Hegytetőn rozsdaszinű
sziklák mutogatták magukat,
Bozótban hajladozó árnyak,
ölelkeztek lenyugvó nap alatt. |
|
 M
Tudom én is, hogy e földön
Nem bírhatlak téged ...
Megmérhetlen távolságot
Tett közénk a végzet; |
|
 M
Nem, akkor jobb lesz már minél előbb
Sírom felé útra kelnem;
Csakis ott tudok minden erőt
Visszanyerni, mit széttörtek bennem. |
|
 M
Te, meddő babér, így lealacsonyodni:
Hazudsz, bármennyire is toronymagasan zölden nézel ki
A fonnyadt mezőn, vagy, amikor mások szokásait kihasználva
Kopasz fejeken ragyogsz, vagy homlokon ülsz, a koronának helyén. |
|
 M
Emlékké lettetek, fájdalmas szavakká,
tátongó űr lett a létetek hiánya,
testetlen lélekkel váltatok csillaggá,
örökké ragyogni egy másik világba’. |
|
 M
A szeretet édes érzése
Belőletek már kiveszett!
A jónak nem néztek felé se,
Sőt dühöngtök rá, mint veszett! |
|
 M
Nincsen érzés, nincs gondolat,
a nyugalom örök marad.
Születésünktől halálig,
alfától az ómegáig |
|
 M
Ó, te gyermek, megsirattam hosszan sorsodat,
Minden éjjel bánatom nő, egyre súlyosabb… |
|
 M
A farkasok szűkölve elérték a ház ajtaját,
ahol már minden reményük a fellegekbe szállt.
Az volt az utolsó alkalom mielőtt az
éhhalál pusztít a havon. |
|
 H
Egy férj próbára akarta tenni a feleségét,
Ahogy együtt aludtak, felébredt álmából
És hirtelen, hangosan kiabálni kezdett:
- Jaj nekem! Ez lehetetlen! Hogy szenvedek! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 18. péntek,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
